2012. július 30., hétfő

Egy pelenkázó utóélete


Kislányom egyszer kapott egy fa babaágyat, amihez nem volt semmi. Hétvégén nekiálltunk, hogy  kicsit felszereljük ágyneművel. Anno amikor az egyik pelenkázónk tönkrement és ki kellett volna dobni, a műanyag huzatát leszedtem, azt kidobtam, de a szivacsot megtartottam, „elfér az a pincében, majd jó lesz valamire” alapon. (Szerencse, hogy van hol gyűjtenem az alapanyagokat. ;) ) Ebből a szivacsból matracot vágtunk, fehér pamutból huzatot varrtam rá. Ugyancsak fehér pamutból varrtam egy paplant is, két réteg pamutot összevarrtam és hogy a két réteg ne csússzon el, néhány csíkot belevarrva rögzítettem, így elkészült a „steppelt” paplan. Kislányom az anyagos dobozból választott egy neki tetsző anyagot és varrtunk hozzá huzatot és párnát. A párnát azzal a szivaccsal töltöttük meg, ami a matrac méretre szabásánál hulladékként megmaradt. Nagyon élvezte, hogy lehet tovább tépkedni a kis szivacsdarabkákat. Ez lett a végeredmény. Este már egymás mellett alhattak a betakart nyuszival az ágya mellett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése