Egy pelenkázó utóélete

Kislányom egyszer kapott egy fa babaágyat, amihez nem volt semmi. Hétvégén nekiálltunk, hogy  kicsit felszereljük ágyneművel. Anno amikor az egyik pelenkázónk tönkrement és ki kellett volna dobni, a műanyag huzatát leszedtem, azt kidobtam, de a szivacsot megtartottam, „elfér az a pincében, majd jó lesz valamire” alapon. (Szerencse, hogy van hol gyűjtenem az alapanyagokat. ;) ) Ebből a szivacsból matracot vágtunk, fehér pamutból huzatot varrtam rá. Ugyancsak fehér pamutból varrtam egy paplant is, két réteg pamutot összevarrtam és hogy a két réteg ne csússzon el, néhány csíkot belevarrva rögzítettem, így elkészült a „steppelt” paplan. Kislányom az anyagos dobozból választott egy neki tetsző anyagot és varrtunk hozzá huzatot és párnát. A párnát azzal a szivaccsal töltöttük meg, ami a matrac méretre szabásánál hulladékként megmaradt. Nagyon élvezte, hogy lehet tovább tépkedni a kis szivacsdarabkákat. Ez lett a végeredmény. Este már egymás mellett alhattak a betakart nyuszival az ágya mellett.

És hogy mire jó még a zseníliadrót…

Nem igazán kreatív hobby, amiről ma írni fogok, de a zseníliadrót kapcsán jutott eszembe. Tavaly folyt a hűtőnkből mindig a víz. Kerestük az okát, aztán rájöttünk, hogy ahol a hűtőben hátul csorog le a víz (önkiolvasztó hűtőről lévén szó), valami miatt nem tud lefolyni a víz. Tisztának tűnt az a része, hát figyeltük tovább, hátha más oka van. Mivel a helyzet nem változott, egyik nap egy zseníliadróttal próbáltam kitisztítani, mivel az kellően keskeny ahhoz, hogy beférjen a kis lyukba és mivel kefeszerű, talán ki is szedi, ha van ott valami. Ez így is történt, egy kis csomagolópapír volt a ludas a dologban, ami oda bekerült valami süti vagy felvágott csomagolásából. Ezzel egy bizonyítékot is szolgáltattam arra, hogy van értelme a kacatjaimnak. :D Lemosva a zseníliadrótot még nem fejezte be itt a pályafutását, fel tudtam használni később az eredeti céljának megfelelően. ;)

Tavaszi-nyári ajtódísz

Egy kreatív foglalkozáson ismertem meg ennek a kedves kis pillangónak az elkészítését. ....ból kivágjuk a pillangó szárnyait...

Dekorgumi virág

Ma van a kislányom szülinapja. Kisfiammal készítettünk neki egy kis ajándékot. Hogy mi legyen az, azt ő találta ki. Egy hasonlót egyszer már készítettünk anyák napjára a nagyiknak, egyet itthonra is, amit Dorka mindig elkér, szeret vele játszani, innen jött Gergő ötlete, hogy legyen egy sajátja is, természetesen rózsaszínben. Egy kis cserepet lefestett rózsaszínre, a szélét ragasztóval bekentük és csillámporban megforgattuk. Dekorgumira előrajzoltam neki a virágformákat, ő kivágta, együtt összeragasztottuk, ragasztottunk hozzá zseníliadrótból szárat és levelet. Só-liszt gyurmához egy kis festéket kevertünk, abból lett a virágföld. Beletettük a cserépbe, beleállítottuk a virágot és hagytuk kiszáradni a só-liszt gyurmát. Időnként megnyomogattuk a só-liszt gyurmát, mert ezesetben jól néz ki, ha kicsit berepedezik a teteje.

Ajándék a gyerekeimtől

A gyerekek pár napig a szüleimnél voltak. Jó a kettesben eltöltött pár nap, hogy kicsit kikapcsolódjunk anélkül, hogy sietni kellene haza miattuk, hogy kicsit csak egymással foglalkozhassunk. ;) Mivel most volt a szülinapom is, mire értük mentem, a Nagyi segítségével a gyerekek csináltak nekem egy kis meglepetést. Nagy izgalommal készítették, ahogy mesélték utólag, ragasztottak, vágtak, színeztek. Nagy várakozással adták át, hogy mit fogok hozzá szólni, írtó édesek voltak. Neked is köszönöm, Anya!

Fakanáltartó

Ez nem egy alkotásom, csak mint ötletet írom le. Régóta kerestem egy olyan fakanáltartót a konyhába, ami illik a bútorunkhoz, egyszerű és szép. Nem igazán találtam kedvemre valót, amibe be is férne a sok fakanál és nem drága. Aztán egyszer egy virágnagykereskedésben találtam ezt a kaspót, ami pont megfelelt minden elképzelésemnek, így virág helyett fakanalak kerültek bele és a konyhapulton kapott helyet.

Mini sziklakert

Nagyon szeretem a sziklakerti növényeket de nem igazán tudtam a kis kertünkben, hogy hová telepíthetném őket. Végül egy netes oldalon talált ötlet alapján készítettem egy mini sziklakertet. Mivel az eredeti ötlet nem tőlem származik és az oldal is nagyon tetszett, itt a link hozzá: http://kataferikertje.blogspot.hu/2010/05/miniatur-sziklakert.html

A sajátunk így készült, a gyerekek is élvezettel segédkeztek:

Télire kint hagytam az udvaron, csak a biztonság kedvéért az eredeti helyéről, mely a járdán volt, feltettem a pincelejáratunk tetejére. Szóval érte hó és fagy. Tavasszal kicsit rendbe kellett  hozni, de szépen fejlődik.

Magos üvegek

Nagyon szeretem a különböző formájú üvegeket, ezekből is elég sok összegyűlt az évek során. Nagyon egyszerűen lehet belőlük szép dekorációkat csinálni. Az egyik ilyen 10 perc alatt elkészíthető konyhai dekoráció a magokkal megtöltött üveg. Többféle színű magot (köles, barna és vörös lencse, sárgaborsó, szezámmag, lenmag, de lehet még kávé, rizs stb.) rétegezünk az üvegekbe, egy fakanál nyelével kicsit tömörítjük, ha szükséges még töltünk egy réteget, egy dugóval lezárjuk és kész is.

Szülinapi torták

     Hogy miért írok szülinapi tortáról egy kreatív hobby blogban? Mert nem a recept a lényeg, hanem a díszítés. A gyerekeim megszokták, hogy azon túl, hogy megkérdezem őket, milyen tortát szeretnének, nem csak a torta fajtáját választhatják ki, hanem azt is, hogy hogy nézzen ki. Legutóbb (júniusban) kisfiam a szülinapjára pókos tortát kért. A kedvenc tortája egyébként a vizes piskótából készült torta csokipuding töltelékkel és kakaós-cukros vajkrémmel kívülről beborítva. (Vaj+porcukor a fehér, vaj+porcukor+kakaó a barna máz, ízlés szerint, ki hogy szereti. Egy 10 dkg-os vaj elég az egész torta beborításához+díszítéséhez). Ő minden szülinapjára ezt a receptet kéri, de volt már belőle különböző dínó formázva, emeletes torta országút mintával autós marcipánnal, idén pedig a pókhálós torta. 

     A kerek tortát befedtem az említett kakaós vajkrémmel, a fehér mázból megcsináltam rá a pókhálót. A pókhálóba természetes pók is dukál, de ilyen marcipánt nem találtam, így megformáztam csokiból. Mikróban kicsit átmelegítettem a csokit (két csíkot egy táblás csokiból) és megformáztam belőle a pók testét. Kereszt alakban szórtam rá kókuszreszeléket, a kereszt kontúrját kiraktam csokidarával, majd beszórtam a test többi részét is a csokidarával. A táblás csokiból kis csíkokat vágtam, azok a kezem melegétől is formázhatóvá váltak és odatapasztottam a pók testének lábaknak. Két kis hosszabb csokidarát pedig a fejéhez tettem csáprágónak.

     A kisfiam büszkén vitte az oviba, az ovistársai körében is sikert aratott.

Szívhez szóló ajándék

     Egy nagyon kedves kis ismerősömtől kaptam egy nagyon kedves ajándékot. Egy üveg méz és egy üveg csodafinom szilvalekvár. Egyszerű, kedves és finom ajándék, de a "tálalása" különösen tetszett. Kosár - amiből nekem sosem lehet elég - névre szóló cimke és a befőttes üvegek tetejére rárakott anyagdarab és szalag igazán kedvessé és személyessé teszi az ajándékot.

Csak mert szép

     A házunk előtt sok kerti liliom nyílik, az utcán is szép látvány, de szeretem, ha a lakást is díszíti valahol egy csokor. Tavaly az Ikeában vettem ezt a praktikus vázát. A műanyagért ugyan annyira nem vagyok oda, de ennek a formája és az, hogy alakjából adódóan kétféleképpen is használható, nagyon megtetszett. Íme a mostani csokor:

Kávétartó

     A blogban nemcsak a frissen készített dolgaimról fogok írni, hanem a korábban készültekről is. Az egyik ilyen dolog az a tartó, amiben az instant kávékat, capuccinokat tartom. Egy nagyobb méretű konzervdobozból készítettem egyszer.  

     A konzervdoboz külsejére kávémintás szalvétát decoupage-oltam. Két részből tettem össze a mintát, előbb a közepére decoupage-oltam egy kávéscsészés szalvétadarabot, köré pedig a csíkos szalvétát. Mivel a konzervdoboz tetején és az alján a doboz „éle” bronzszínű volt, jól illett a szalvétához, így azt festetlenül hagytam, a belsejét pedig feketére festettem, végül az egészet lelakkoztam, hogy jobban bírja a konyha körülményeket.

Variációk egy zöld üvegtálra I.

     Kaptam egy zöld üvegtálat, ami először nem igazán tetszett. Jobban szeretem a teljesen sima felületű üvegtárgyakat, bár a színe megfogott, egyik kedvenc színem a zöld. Aztán minél többet nézegettem, annál jobban megszerettem és szinte mindig kint van az asztalon, néha csak mint gyümölcstál funkcionál, de időnként új köntösben díszítőelem.

     Szüleim a nyaralásukról rengeteg kagylót, csigát hoztak a gyerekeknek, élvezik pakolgatni őket. Innen jött az ötlet, hogy legyen belőlük asztaldísz. Elrendezgettük a tálban együtt a kagylókat, csigákat a gyerekekkel, a közepére tettem egy gyertyát és kész is.

     A gyertyafényben különösen jól mutat. Persze a gyerekek folyamatosan átrendezik a kagylókat a tálban, de hát ezért van.